11 tévhit az (el)válással kapcsolatban

Dr Náday Judit, a Család ügyvédje XVI kerület11 tévhit az (el)válással kapcsolatban

Elválni ugyebár nem csak a férjünktől, és a feleségünktől, hanem az élettársunktól is lehet. A kérdések és a tévhitek mindkét esetben ugyanazok mind a gyermekekkel, mind a közösen szerzett lakással (vagyonnal) kapcsolatosan. Ezek közül szeretnék tisztázni néhányat e sorozat keretében. Lássuk az első tévhitet:

1. “”Úgyis az anyánál helyezik el a gyereket!”

Legutóbb azt kérdezte tőlem egy ügyfelem: “Ugy-e nálunk anyajogú társadalom van?”

Elkerekedett a szemem. Anyajogú társadalomról utoljára az egyetem első évfolyamán hallottam az őstársadalmak tanulmányozásakor. Na ekkor határoztam el, hogy elindítom ezt a sorozatot.

A bírákban – természetesen -, mint minden emberben, számos előítélet él. Miután a családjogi bírák 99 %-a (na jó, 100%) nő, az ember azt várná, hogy kicsit a saját nemük felé hajlik a kezük.

Szerintem az utóbbi évtizedben az a tendencia, hogy  a bírák előnyben részesítik a nőket a gyermekelhelyezési perekben, megállt, és ma már egy egészségesebb, józan megfontolásokon és az egyenlő esélyek elvén alapuló döntési gyakorlat alakult ki.

Az apának és az anyának a gyermekkel kapcsolatosan teljesen egyformák a jogai. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne helyeznének el jóval több gyermeket az édesanyjánál, mint az édesapjánál, de ennek nem az előítéletek az okai.

A gyermek elhelyezésénél más szempontok érvényesülnek. Például, hogy ki alkalmasabb a nevelésére. Az, hogy ki alkalmasabb, szerintem Ti is kitaláljátok. Aki türelmesebb, megértőbb, nyitottabb, tud uralkodni az agresszióján. Képes alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz (betartja a szabályokat). Ez így egyszerűnek tűnik. Ezek a tulajdonságok többnyire a személyiségünből és a neveltetésünkből fakadnak. Tulajdonságainkról beszámolhatnak a tanúk is, de elsősorban pszihológus szakértő vizsgálja, hogy milyenek vagyunk.

A fenti jellemvonásokon kívül nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot alakítottunk ki a gyermekkel, ő kihez kötődik szorosabban. Ezt is pszichológus szakértő vizsgálja. Nagyon gyakori azonban, hogy a gyermek egyformán kötődik mindkét szülőjéhez, és ez jól is van így.

Az hogy milyen kapcsolatot alakítottam ki a gyermekkel, sokszor nagyon prózai dolgokon múlik. Mert ez elsősorban idő kérdése. Hogy kinek volt több ideje a gyerekkel foglalkozni, etetni, fürdetni, lemenni vele a játszótérre, leülni neki mesélni? Hogy ki mosott, takarított, ki vette a kezébe a fakanalat. Na ná, hogy az anya. Hiszen ő volt otthon gyeden, gyesen, míg az apuka az igát húzta, hogy legyen miből eltartani a családot.

És ez adja meg a választ arra kérdésre, hogy miért helyeznek el több gyermeket az  édesanyjánál,mint az édesapjánál. Ha azonban az apuka veszi a fáradságot, és legalább a hétvégéken a gyerekeknek szenteli az idejét,  és besegít a háztartásba, akkor jelentősen megnőnek az esélyei. Ám az a szülő, aki egész nap gürizik, csak az esti órákban ér haza a munkából, és nincs ideje arra, hogy elmenjen az oviba, iskolába a gyerekéért, nincs ideje leülni vele tanulni, játszani, beszélgetni, az ne nagyon számítson arra, hogy a gyereket válás esetén nála helyezi el a bíróság. Ne áltassuk magunkat. Ez utóbbi egy nővel is gyakran megesik.

Itt kell szóba hoznom azt a kérdést, hogy a pici babákat (2-3 éves korig) nagy valószínűséggel az anyánál helyezik el. Azért, mert nagy valószínűséggel ő volt vele otthon. És ami a legfontosabb – a Legfelsőbb Bíróság elvi jelleggel kimondta – a csecsemő és édesanyja között a kötődés biológiai jellegű, nem szabad szétszakítani.

Végül pedig szeretnék még egy súlyos tévhitet eloszlatni. Azért, mert  a férjünk, feleségünk, élettársunk megcsalt (az a szemét!), netalán lelépett (hogy álljon belé a kórság!), még nem válik alkalmatlanná a gyermeknevelésre. Esélyei – a fent vázolt feltételek teljesülése esetén – megmaradnak arra, hogy a gyermeket ő nevelheti a szakítás után.

Ezzel szemben nagy jelentősége van annak, hogy a különköltözés után kivel maradtak a gyermekek. Mert akivel maradtak, azzal lesz szorosabb a kapcsolatuk, és ezért a bíróság nagy valószínűséggel ehhez a szülőhöz fogja ítélni őket. Óva intenék azonban mindenkit attól, hogy önkényesen, a másik szülő tudta nélkül lelépjen a gyerekekkel vagy magához “lopja” őket. Ez ugyanis a legsúlyosabb vétek a bíróság szemében.

Jövő héten folytatom. Ha van kérdésetek, írjatok.

Budapest 2014. február 10.

dr. Náday Judit,
család ügyvédje (06-30-258-7414)